Tévhit: A mesterséges édesítőszerek emelik a vércukorszintet
A leggyakoribb tévhit az, hogy a szintetikus édesítőszerek – mint a szukralóz,aszzalt szőlőlé, vagy a szorbitol – közvetlenül emelik a vércukorszintet. Ez az állítás csak részben igaz, és nagyon függ az adott anyagtól.
Az 1990-es évek óta végzett számos tanulmány kimutatta, hogy a legtöbb nem-nutritív édesítőszer (pl. szukralóz, szakarin, aszpartám) nem növeli a vércukorszintet egészséges egyéneknél. A cukorbetegek esetében is igaz, hogy ezek az anyagok nem okoznak akut hiperglikémiát.
Ugyanakkor vannak kivételek: a szorbitol, xilitol és mannitol nevű szőlőcukor- és xilitol-származékok („szorbitol-cukor”) valóban fokozatosan emelik a vércukorszintet, mivel részben felszívódnak az emésztőrendszerben. Ezeket gyakran használják „cukormentes” édességekben, de a mennyiségük számít.
Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) ajánlása szerint a cukorbetegeknek érdemes elkerülni azokat a termékeket, amelyekben xilitol vagy szorbitol szerepel fő összetevőként, különösen ha a vércukorszintet nehezen szabályozzák.
- Szukralóz: nem emeli a vércukorszintet
- Aszpartám: nincs hatása a glikémiára
- Szorbitol: enyhe emelkedést okozhat
- Xilitol: lassú, de mérhető hatás
Tévhit: A cukorpótlók „egészséges” édességként fogyaszthatók korlátlanul
Sokan úgy gondolják, hogy ha egy termék „cukormentes” vagy „diétás”, az automatikusan egészséges is. Ez a gondolkodásmód veszélyes tévhit, különösen cukorbetegek esetében.
Az édességek, még ha mesterséges édesítőszereket is tartalmaznak, gyakran magas kalóriatartalmúak, zsírosak vagy fehérjetartalmúak. Például egy „cukormentes” kekszet vagy muffint a patikában vagy nagy áruházláncban általában ugyanannyi zsírt és kalóriát tartalmaz, mint a hagyományos változat.
A TAJ kód alapján járó háziorvosi ellenőrzések során gyakran előfordul, hogy a betegek úgy tartják, „diétás” édességek fogyasztása nem számít a napi szénhidrátszintbe, miközban a zsír- és kalóriabevitelük jelentősen megnő.
Az egészségtudatos étrendhez nem elég csak a cukrot kivonni – a teljes étrendet, kalóriabevitelt és ételösszetevőket is figyelembe kell venni. A háziorvosok gyakran hangsúlyozzák, hogy az étkezési tervet személyre szabva kell kidolgozni, nem pedig egyszerűen kiváltani a cukrot más édesítőszerekkel.
Tévhit: A szukralóz és az aszpartám károsítja a bélflórát és romlja a glükóztoleranciát
Ez a tévhit az utóbbi években erősen terjedt, főként online fórumokon és szociális média oldalakon. A kritikus állítás szerint az édesítőszerek megváltoztatják a bélflóra összetételét, ami hiperglikémiához vezet.
Azonban a jelenlegi tudományos bizonyítékok nem támasztják alá ezt az összefüggést cukorbetegek esetében. A DIAMOND és a második tanulmány (Martens a kol., 2021) semmutatott olyan hatást, amelyben a folyamatos glükózmérés (CGM) eredményei romlottak volna az édesítőszerek fogyasztása miatt.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott kutatások alapján a szukralóz és az aszpartám biztonságosnak minősülnek a 10 mg/kg/testtömeg/nap (szukralóz) illetve 40 mg/kg/testtömeg/nap (aszpartám) napi bevitel határértékig.
Az OGYI és az OEP közös ajánlása szerint a cukorbetegek nem szabad, hogy elhagyják az édesítőszerek használatát attól a félelemtől, hogy „romolna a glükóztoleranciájuk”. A bizonyítékok szerint a szénhidrátmennyiség és az étrend összetétele sokkal fontosabb, mint az édesítőszer típusa.
Tévhit: A cukorpótlók kevésbé okoznak hipoglikémiát, ezért biztonságosabbak
Ez a tévhit különösen az inzulinkezelésben részesülő betegek körében terjedt el. Sokan úgy gondolják, hogy ha mesterséges édesítőszereket fogyasztanak, nem kell aggódniuk az alacsony vércukorszint miatt.
A valóságban azonban a hipoglikémia kockázata nem az édesítőszer típusától, hanem az inzulin- vagy szulfonurea-származékok beadásától függ. Ha például egy beteg inzulint ad be, de nem fogyaszt elég szénhidrátot, akkor akár cukrot, akár szukralózt tartalmazó ételt eszik, hipoglikémiát kaphat.
Az International Hypoglycaemia Study Group (2017) egyértelműen kimutatta, hogy a vércukorszint 3,0 mmol/L (54 mg/dL) alá esése már klinikailag jelentős hipoglikémiának számít, függetlenül attól, hogy az ételben cukor volt-e.
Az OEP szakrendeléseken gyakran előfordul, hogy a betegek nem ismerik fel a hipoglikémia jeleit, mert úgy gondolják: „ha nem ettem cukrot, nem lehet alacsony a cukrom”. Ez egy veszélyes hiba, amely komoly egészségkárosodáshoz vezethet.
| Hipoglikémia jele | Miért nem függ az édesítőszerektől? |
|---|---|
| Remegés, izzadás, szívverés gyorsulás | Ezek a szimptómák az inzulin vagy szulfonurea hatásából adódnak, nem az étel típusából |
| Koncentrációs nehézségek, zavartság | Az agy glükózhiányától függ, nem az étel édesítésétől |
| Eszméletvesztés | Súlyos esetben az inzulinadag túl magassága miatt alakul ki |
Tévhit: A természetes édesítőszerek (pl. agávészirup, kokuszcukor) biztonságosabbak
Az utóbbi években egyre népszerűbbek lettek a „természetes” édesítőszerek, mint az agávészirup, a kokuszcukor vagy a rostban gazdag édesítőszerek. Sokan úgy gondolják, hogy ezek „cukormentes” vagy „cukorbetegeknek is biztonságosak”.
A valóságban azonban az agávészirup fruktóztartalma akár 90%-os is lehet – sokkal több, mint a táblacukorban (50% fruktóz, 50% glükóz). A fruktóz nem emeli közvetlenül a vércukorszintet, de a májban trigliceriddé alakul, és hozzájárul az insulinozónshoz.
Az OGYI 2024-es értékelése szerint a „természetes” édesítőszerek sem bizonyultak biztonságosabbnak a cukorbetegek számára. A kokuszcukor is főként szukrózt tartalmaz, és kalóriatartalma szinte azonos a táblacukéval.
Az OEP által finanszírozott szakrendeléseken a dietetikusok gyakran hangsúlyozzák: a „természetes” címke nem garantálja a biztonságot. A cukorbetegeknek ugyanúgy korlátozniuk kell ezeket az anyagokat, mint a hagyományos cukrot. A patikában kapható „cukormentes” termékek gyakran tartalmaznak ilyen „természetes” édesítőszereket – érdemes az összetevőlistát alaposan átnézni.
Tévhit: A mesterséges édesítőszerek növelik az étvágyat és a kalóriabevitelt
Egy másik gyakori tévhit szerint az édesítőszerek „csalják” az agyat”: az édes íz hatására az agy várakozást alakít ki a kalóriabevitelre, de mivel nincs kalória, a beteg több ételt eszik.
A 2021-es Martens és munkatársai tanulmánya (JAMA, 2021) azonban nem talált ilyen összefüggést típus 2 cukorbetegek körében, akik inzulinkezelésben részesültek. A folyamatos glükózmérés szerint az édesítőszerek fogyasztása nem vezetett növekedésre a napi kalóriabevitelben.
Az OEP által támogatott étrendtanácsadásokon a dietetikusok gyakran hangsúlyozzák, hogy az étvágyat inkább a szénhidrátok mennyisége, a rosttartalom és az ételkészítési mód (pl. főzött vs. nyers) befolyásolja, nem az édesítőszer típusa.
Fontos megjegyezni, hogy az étvágyat befolyásoló tényezők számos más tényezőt is magukban foglalnak: alváshiány, stressz, gyógyszerhatások (pl. inzulin, szulfinureák), valamint az ételíz és textúra. A mesterséges édesítőszerek hatása ezen tényezőkhez képest elhanyagolható.
Tévhit: A cukorpótlók nem szükségesek, elég csak a cukrot kihagyni
Ez a tévhit gyakran merül fel azoknál a betegeknél, akik új diagnózist kaptak, és úgy gondolják: „ha csak a cukrot hagyom abba, megoldódik a probléma”. Ez az állítás egyszerűsített, és gyakran vezet hibás étrendválasztáshoz.
A cukorbetegek étrendjében a cukor teljes kivonása nem elegendő. A szénhidrátok összesített mennyisége, típusa (egyszerű vs. összetett), fogyasztási időpontja és az ételkombináció (pl. fehérje + rost + zsír) sokkal fontosabb, mint a cukor jelenléte vagy hiánya.
Az OGYI ajánlása szerint a cukorbetegek étrendjében a mesterséges édesítőszerek használata nem kötelező, de lehet segítség a kalóriabevitel szabályozásában, ha a beteg nem tud elszokni az édes ízről. A patikában kapható „cukormentes” termékek nem mindig egészségesek, de bizonyos esetekben (pl. szájhidratáció, fogászati célok) hasznosak lehetnek.
Az OEP szakrendeléseken gyakori, hogy a betegek nem ismerik fel a rejtett cukrok forrásait: például a főzelékek, gyümölcslevek, „egészséges” snackek, vagy a főzősörök. A mesterséges édesítőszerek nem megoldás, de eszköz lehet az étrend finomhangolásához – ha a beteg és az orvosa egyetért abban, hogy szükséges.